Előző bejegyzésünkben bemutattuk azokat a hölgyeket, akik részt vettek a női vezetők szerepéről, kihívásairól készült beszélgetéssorozatunkban. Most megmutatjuk milyen karrier- és magánéleti utat tettek meg a jelenlegi pozíciójukig, hogyan egyensúlyoztak munka és magánélet között. Egyáltalán van-e határvonal a kettő között?
Horváth Judit, Mészáros Anita, Patzauer Éva és Vas Nikolett kendőzetlenül mondják el saját tapasztalataikat, küzdelmeiket. Magánéletükbe is bepillantást engednek, hogy megértsük, mi az, ami sikeressé és boldoggá tette őket. Legvégül úgyis csak egy cél marad: boldognak lenni nőként, anyaként, vezetőként.
Muszájból jeles – tudatos szervezés munka és magánélet között
Horváth Judit kezdi beszélgetésünket, aki 2012 óta az édesapja által, 1969-ban alapított cég ügyvezető igazgatója. Dunakeszin nőtt fel, tanult, majd az egyetemi évek Budapestre szólították. 1996-ban csatlakozott a családi vállalkozáshoz. Az azóta eltelt időben több területen is megállta a helyét: pénzügyi folyamatok, banki hitelek és vámkezelés, minőségi és vállalatirányítás rendszerek bevezetését felügyelte, és természetesen a HR sem maradhat ki a felsorolásból.
Jóllehet most már nagymama, volt idő, amikor gyermekei mellett a 12–14 órás munkaidő után este sem tette le a lantot. „Éjszaka akartam behozni a napközbeni lemaradásokat. Ráadásul a családi vállalkozás miatt nincs olyan, hogy bezárom az iroda ajtaját, miután lettem a tollat. Otthon rendre folytattuk a megbeszéléseket férjemmel, aki szintén a vállalatnál dolgozik. A gyerekek végül megelégelték, hogy minden perc a cégről szól. Kitiltották a munkát és most már tudatosan figyelünk arra, hogy a családi eseményeken a vállalkozás tabutéma. Jól is van ez így! Muszáj volt meghúzni a határvonalat hiszen, ha nem ismerjük fel, hogy túlhajszoljuk magunkat, az kiégéshez vezet: mentálisan és pszichésen is gondot okoz. Természetesen sokat segít, ha az ember mellett olyan társ áll, mint a férjem. Szükség van háttértámogatásra és áldozatokra. Csak akkor tud működni a kettő együtt, ha megszervezzük az életünk mindennapjait. Ha család van, akkor a gyerekek az elsők.”
Szervezzük és éljük meg a pillanatokat!
„A munka és magánélet egyensúlyát csak tudatos és folyamatos időgazdálkodással lehet fenntartani. Napról-napra, hétről-hétre percre pontosan megszerveztem mindent, igazából egyfajta biztonságot adott, hogy tudom, mire számíthatok” – teszi hozzá Mészáros Anita, aki mindamellett, hogy a párjával saját vállalkozást vezet és az Emberfejlesztés Kft. szervezetfejlesztője, jelenleg is egyetemi képzésen vesz részt. Anita két pici lány mellett kezdte karrierjét, „abban az időben Noémi 14, míg Anita 28 hónapos volt. A kicsik mellett az anyukám és nagymamám nélkül nem tudtam volna megoldani a logisztikát.”
Ő is megerősíti Judit szavait: „A lányokkal csak úgy tudtam minőségi időt eltölteni, ha éjszaka folytattam a napközben félbehagyott feladatokat.” Nagy fába vágta fejszéjét, azonban a hosszú évek munkája igazolta, hogyan lehet sikeres női vezető és nagyszerű családanya is egyben. 26 éves anyukaként két kisgyermekkel elhelyezkedni nem volt egyszerű mutatvány. 2006 óta a bankszféra szinten minden lépcsőfokát bejárta. Volt kis- és nagyfiókvezető, fiókcsoportvezető, régióvezető és sorolhatnánk tovább. 2016 óta szabadúszó, fiatal vállalkozókat mentorál, tréningeket tart, a fő fókuszt azonban a munkájában a vállalkozásfejlesztésre helyezi. Lányai mostanra már kirepültek a fészekből, így még több időt szentelhet a tanulásra és önfejlesztésre, azonban nem volt mindig könnyű. „Rá kellett jönnöm, hogy női vezetőként sokkal nagyobb elvárásokkal kell megküzdenem.
Noha a munka a hobbim, az eltelt évek alatt megtanultam, hogyan figyeljek önmagamra, az egészségemre. Időközben a prioritásaim is megváltoztak.” Amikor vezetői példakép díjjal jutalmazták saját kollégái és az általa vezetett csapat elnyerte az aranycsapat díjat, úgy érezte elérkezett vezetői karrierje csúcsához. „A versengő énemet is megtanultam irányítani, így nemcsak szervezem, meg is élem a pillanatokat. Nemcsak másokat támogatok, magamra is figyelek, megünneplem a most sikereit és örülök, ha mások sikerének részese lehetek.” Karrierjének bakancslistájának első helyén épp ezért a mentorálás és tudásátadás állnak, mindamellett, hogy saját képzésére is folyamatosan koncentrál.
Élethosszig tartó egyensúly
Vas Nikolett is megerősíti az elhangzottakat, milyen sokat számít, ha női vezetőként tudatosan odafigyelünk önmagunkra és a saját fejlődésünkre. Vendéglátós szakmenedzseri OKJ-s képzést követően, majd kongresszus- és rendezvényszervezői közgazdász diplomával a zsebében sem hagyta abba a tanulást. Egy esküvőszervezői képzést is elvégzett. Tanulmányai alatt esténként és hétvégente vendéglátósként dolgozott a Madách Színházban azért, hogy szüleit segítse főiskolai tandíjának kifizetésében.
„A színház után átkerültem a Gravír Expressz Kft-hez, ahol egyre nagyobb sikerekkel fejlesztettem tovább értékesítői vénámat. Ennél a cégnél kezdtem bele az igazán nagy önfejlesztő utamba is. Itt kezdtem el könyveket olvasni a saját kedvemre, tréningekre és előadásokra járni. Elindultam az önismeret rögös útján. Ami az önfejlesztést illeti: ahhoz, hogy egyensúlyban maradjunk, egész életen át tanulnunk kell, nem másért, önmagunkért, ezt hívják élethosszig tartó tanulásnak.” Nikolett megosztotta velünk azt is, hogy mivel a férje a főnöke, Judithoz hasonlóan nekik is nagy önfegyelemre és tudatosságra van szükségük ahhoz, hogy ne vigyék haza a munkát. „Néha velünk is elszaladt a ló. Főleg a 2020-as év kihívásokkal teli tavaszán, de amint tudtuk, visszavezettük napirendünkbe, hogy 17:00 óra után már nem dolgozunk. Csakis ilyen tudatossági szint mellett tudja az ember megtartani a magánélet és a karrier közötti egyensúlyt.” Úgy gondolja, hogy jó szervezéssel elkerülhetők a logisztikai buktatók. „A Google-naptár a legjobb barátunk. Nekem konkrétan a jegyzettömböm is. Bármi elhangzik, egyből beírom, így nem marad el semmilyen feladat: se magánéleti, se munkahelyi teendő. Plusz egyből kipipáltuk az összeegyeztetés is, mivel látjuk egymás naptárját, így nem szervezünk rá egymás programjaira. Az egyensúlyra tehát közösen törekszünk.”
Öröm és lelki erő
„Mi az érték az életben?” Teszi fel a kérdést Patzauer Éva, aki szintén a bankszférában kezdte karrierjét, ahol több területen is betöltött vezetői pozíciókat, úgymint a Treasury-ben vagy a nemzetközi kapcsolatok osztályon. A kétgyermekes édesanya és családjának élete 2003-ban azonban fenekestől felfordult. Hosszú betegség után elvesztették ugyanis Dóri lányukat. „Ekkor határoztuk el, hogy megalapítjuk barátainkkal a Csodalámpát. A betegség és gyógymódok után kutatva akadtunk az Interneten egy nagy, sok országban jelen lévő amerikai alapítványra, amely nagybeteg gyerekek kívánságát teljesíti. Arra a kérdésre, hogy jönnek-e Magyarországra a közeljövőben azt válaszolták, hogy a magyar nagybeteg gyermekek száma – nagyságrendileg évente kb. 5 000 gyermekről beszéltünk akkor, nekik nem elég nagy „piac”. (A nonprofit szektor is a nemzetgazdaság része…) Nekem, nekünk igenis minden egyes gyermek számít és számított. Ekkor döbbentem rá arra is, hogy lehetnék akár fiókvezető is és dolgozhatnék késő estig, de azt az időt Laurától veszem el. Az UniCredit Bank 20 millió forinttal támogatta az alapítványt az első években, Éva pedig az éjszakáit áldozta fel az alapítványért férje teljes körű támogatása mellett.
„Ahogy nőtt a kívánságok száma, úgy lett egyre több és többféle feladatunk, hiszen a rohamosan növekvő számú kívánságok szervezése mellett az alapítvány működtetése - ami lényegében egy kisvállalat, annak minden feladatával és kötelezettségével együtt - egyre több munkát jelentett. Az orvosok és önkéntesek napközben gyógyítanak és dolgoznak, legtöbbször csak este tudjuk őket elérni. Ha nem is mindig sikerül a határvonalat meghúzni a munka és magánélet között, egyszerűen felteszem magamnak a kérdést: mire van szüksége ezeknek a gyerekeknek az életben? Örömre és lelki erőre.” Ez motiválja Évát a mindennapokban, „Fő célunk, hogy a gyerekek örömét megmutassuk. Amikor pedig megvalósítunk egy-egy kívánságot, az öröm az, amiben osztozni tudunk a gyerekekkel és a lelki erő pedig az, amire mindannyiunknak, de legfőképp nekik szükségük van.”
Család, támogató férj, tudatos szervezés, élethosszig tartó tanulás, öröm és lelki erő és „bizony tudni kell nemet mondani” vallják mindannyian, szükség van ahhoz, hogy női vezetőként is megtaláljuk az egyensúlyt munka és magánélet között.
És hogy hogyan lehet női vezetőként megküzdeni a negatív és általánosító véleményekkel a munkahelyi környezetben? Milyen megoldások vannak, hogy kikerüljünk a kellemetlen helyzetekből és vívjuk ki a tiszteletet? Az interjúsorozatunk következő részében a sztereotípia kerül górcső alá, ezt a témát járjuk körbe meghívott vendégeinkkel.
Az interjúsorozat hamarosan folytatódik! A további részekért, kövessen minket a Facebook vagy Linkedin oldalainkon.
