Amit a munkafüggőségről tudni érdemes 

Amíg a rendszerváltás előtt a magyar társadalomban a munka megítélését leginkább a „8 óra munka, 8 óra pihenés, 8 nyolc óra szórakozás” kijelentés jellemezte, addig a 1990-es évektől kezdődően hazánkban is egyre emelkedett az elvárás a munkavállalókkal szemben. A munkaalkoholizmus jelenségére az 1960-as években figyeltek fel először az Egyesült Amerikai Államokban, és egy, a 2000-es években végzett felmérésük szerint az ottani felnőtt lakosság 30 százalékát életében legalább egyszer megérintette a munkafüggőség. Jóllehet még nem tartunk az ázsiai (főként dél-koreai) régió 40 százalékos arányánál, itthon a munkavállalók kb. 7-8 százalékát érintheti ez az állapot. Milyen okok állhatnak a munkaalkoholizmus hátterében? Hogyan lehet felismerni és kezelni ezt a függőséget? Miért fontos az állapot felismerése és mit tehet a munkáltató a megelőzés érdekében? Milyen veszélyekkel járhat, ha a szervezet vezetője munkafüggő? – Hegymegi István, addiktológiai konzultánssal beszélgettünk.

„a munkám az életem” „a szabadságom alatt is mindennap ránézek az e-mailjeimre” „a főnököm este is felhív, ha eszébe jut valami”

„a szabadnapjaimból megint át kell vinnem 15 napot a következő évre”

Valószínűleg már a legtöbbünk hallotta ezeket a mondatokat, azonban a jelenlegi társadalmunk berendezkedése miatt talán nem is vesszük észre a mögöttük álló jelenséget, a munkafüggőséget. Milyen típusai vannak és hogyan vehető észre a munkaalkoholizmus?

A munkafüggőség a viselkedési függőségek csoportjába tartozik. Érdemes megemlíteni, hogy ide tartoznak például a kóros játékszenvedély, a túlzott internethasználat, a kényszeres vásárlás vagy az étkezési zavarok közül az anorexia és a bulimia is. A függőség tárgya tehát a túlzásba vitt tevékenység, ennél a jelenségnél a mértéktelen munka. Mivel mindannyiunkat más-más motor hajt, ezért ez a nem besorolt betegség is többféle típusba sorolható.

• Tántoríthatatlan munkafüggőknek nevezzük a folyamatosan dolgozókat. Mindenük a munka, aludni is pár, csak 3-4 órát tudnak, hiszen állandóan kattog az agyuk.
• Velük ellentétben a bulimiás munkamániások azok, akik nem folyamatosan, hanem projektszerűen, például egy határidőre való felkészülés érdekében teljes erőbedobással pörögnek.
• A mindig középpontba vágyó munkaalkoholisták olyan innovátorok, akik folyamatosan ontják magukból az ötleteket, azonban nem fejezik be ezeket. Az esetek nagy többségében ADHD-figyelemzavarral küzdenek.
• Az ínyenc munkamániások munkájukban lassúak, képesek önmagunkat is kijavítani, perfekcionisták, elmerülnek a részletekben.
• A másokért élő munkafüggőket a mások támogatása hajtja, szinte üldözik kollégáikat a segítségükkel.
• Az otthonról menekülő munkaalkoholisták pedig a családi, párkapcsolati problémáikat szeretnék maguk mögött hagyni, és beletemetkeznek a munkába azért, hogy ne kelljen ezekkel foglalkozniuk.

Ahogyan minden függőség esetében ennél az állapotnál is a környezet az, ahonnan először a legtöbbször érkezik a piros jelzés, hiszen a szeretteink vagy munkatársaink, vagy főnökünk mindig hamarabb észreveszik, ha életünket és napi szintű működésünket megborítja valami, esetünkben a mértéktelen munka. A munkaalkoholista elszigetelődik a magánéletben, nem vesz részt szociális tevékenységekben, kimaradnak a pihentető tevékenységek az életéből. Mégis azt mondanám ez a legszerethetőbb szenvedélyünk. Nemcsak azért, mert a társadalmi elfogadottsága nagyon erős, hanem amiatt is, mert mi magunk gyártjuk a munka hőseit, az év embereit. Lehetőség van azonban önvizsgálatra is, munkavállalók és munkáltatók figyelmébe ajánlom azt a magyar nyelvű tesztet, amelynek kitöltésével azonnali választ kapunk, hogy érintettek vagyunk-e a témában.

Mely munkavállalói csoportok a leginkább érintettek? Milyen okok állhatnak a jelenség hátterében?

A munkafüggők nagy többségénél kijelenthető, hogy a szenvedélyük tápláléka, ha nő az elvárás. Egyértelműen azonban nem lehet megjelölni, hogy a fizikai vagy az irodai dolgozókat érinti inkább, nem lehet társadalmi csoportok, nem vagy korosztály szerint sem besorolni. Természetesen egy raktári dolgozó nem tudja hazavinni a munkáját, és nem fog otthon banános dobozokat pakolni, azonban a túlórák hajszolása már intő jel lehet. Jellemzően a közép- és felsővezetőknél jelentkezik és azoknál a munkaköröknél, ahol extrém magas az elvárás. Legtöbbször az ok a gyerekkorban keresendő, például a szülők túlzott elvárásai is okozhatják, de a személyiség hátterében megfigyelhető a tökéletességre törekvés és/vagy a nárcizmus is. A munkafüggőség kényszerítő ereje éppolyan erős, mint a drogfüggőség és sajnos a tanulmányokból az is jól látszik, hogy a baj nem jár egyedül, előbb-utóbb a munkamánia mellé betársul a kémiai szerhasználat is. Az alkohol- vagy drogfogyasztással az érintettek a magas teljesítményt szeretnék elérni és fenntartani.

 Mennyire érinti a munkafüggőség a kis- és középvállalkozások vezetőit és tulajdonosait?

Esetükben rendkívül nagy kitettséget jelent a munkaalkoholizmus, ennek hátterében legtöbbször az említett okokon túl valamilyen szervezeti probléma is áll, amit önmaga akar még több energiabefektetéssel megoldani, sőt ennél újra előjöhet a régi berögződés: „magunknak dolgozunk”, amivel az egyén önmagát hajszolja bele a végeláthatatlan munkába. A KKV-szektorban gyakori jelenség az is, hogy az elsőszámú vezető vagy tulajdonos szélsőségesen túlterhelt. Nem látja a kiutat a napi mókuskerékből, úgy érzi, hogy a cége az ő közvetlen napi operatív jelenléte nélkül működésképtelen. Sok esetben már súlyos egészségügyi problémák jelentkeznek nála, esetleg a túlhajszolt életéből fakadó magánéleti válság is nehezíti a helyzetét. Ilyen esetben megoldást jelenthet, hogy a saját és vállalkozása helyzetét megvizsgálva nemcsak addiktológiai konzultánshoz fordul, hanem vállalkozásfejlesztő segítségét is kéri, mert nem egyedül kell megküzdenie a feladatokkal. Amíg a konzultáns a saját felismerések elérésében támogathatja, addig a vállalkozását is jó kezekben tudhatja.

Fentiekkel kapcsolatban megkérdeztük Grebenár Klaudia, szervezetfejlesztőt, aki az Emberfejlesztés Kft. budapesti divíziójának vezetője is.

 Melyek a leggyakoribb kihívások a hazai KKV-k életében? Hogyan tudja egy szervezetfejlesztő a túlterhelt vezetőket és tulajdonosokat támogatni?

Ügyfeleink számos kihívással szembesülnek, és változatos motivációval fordulnak hozzánk: segítsük a generációváltás folyamatát, a külföldi piacra lépést, szervezeti vagy gazdálkodási kockázatok kezelését stb.

Ahogyan István is mondta, a legfontosabb a felismerés, hogy a megoldást nem a saját 100 százalékos leterheltségének 150 százalékra növelése jelenti, tehát nem a még több munka. Sokkal inkább a feladatok delegálásának kell fókuszba kerülnie, ennek feltétele egy fenntartható, kompetens és motivált egyénekből álló szervezet építése. A szinte önműködő szervezet építése stabilitást adhat a cégnek és vezetőjének, ennek jelentősége egyre inkább felértékelődik, és nagy terhet vehet le a cég tulajdonosáról. Lehetővé teszi a döntés szabadságát is: később akár cégutódlásban, akár a cég eladásában is gondolkodhat. Bármelyiket utat is választja, vállalkozása értékesebb lesz azáltal, hogy az operatív jelenléte nélkül is működni képes.

Hogyan válik egy munkaközösség függő munkaszervezetté? Hogyan érintette a koronavírus-járvány a munkafüggő vezetőket és dolgozókat? Milyen további megoldási módszerek léteznek? Az interjúnk hamarosan érkező második részéből mindezt megtudhatják.

Kövessen minket a Facebookon és a Linkedinen is.