De néha fel kell ezekért venni a kesztyűt!

Nők a menedzsmentben sorozatunk első részében bemutattuk, női vezetőként hogyan hozható egyensúlyba munka és magánélet. Létezik-e éles határvonal a kettő között,egyáltalán van-e rá olyan recept, ami mindenkinél beválik? Szakmájukban és magánéletükben sikeres női vezetőket: Horváth Juditot, Mészáros Anitát, Patzauer Évát és Vas Nikolettet kérdeztük tapasztalataikról. 

Küzdeni kell a negatív és általánosító véleményekkel? Milyen megoldások vannak a kellemetlen szituációkban, és érdemes-e praktikákat bevetni, hogy kivívjuk a tiszteletet? A mostani alkalommal a sztereotípiákról beszélgettünk meghívott vendégeinkkel. 

Tiszta szívvel – merjük az érzelmeinket megmutatni!

„Amikor megszületett a Csodalámpa gondolata, nekem is adott volt a választás szabadsága. Sokan nem értik, miért ezt az utat választottam és nem a bankszférában tevékenykedem. Már nem foglalkozom a karrieremmel. Számomra mindennél fontosabb a gyerekek öröme, ezt szeretnénk nap mint nap megmutatni. Alapításunk óta már több, mint 4 200 kívánságot teljesítettünk.” Patzauer Éva, a Csodalámpa Óhaj-Sóhaj Kívánságteljesítő Alapítvány ügyvezetője úgy gondolja, hogy a nonprofit szférában nőként talán könnyebb érvényesülni. Férfitársaival ellentétben, akik többnyire nem merik felvállalni az érzelmeiket, bátran megmutatja az érzékenyebb oldalát is. „Nem zavar, ha elcsuklik a hangom. Érzelemmentesen emberi sorsokról nem lehet beszélni.”

Az alapítvány fenntartására azonban, hiszen egy nonprofit szervezetnek is ugyanúgy kell működni, mint egy for-profit vállalatnak, nagyon nehéz forrást találni.  Folyamatos támogatások nélkül  csak sokkal kevesebb kívánságot teljesíthetnénk. „Hiszek az őszinteségben, így a keményebb oldalamat is előveszem, ha épp arra van szükség. Tiszta szívvel és szigorúan manipulációk nélkül tárgyalunk a támogatóinkkal, holott sokszor nehezen kezelhetők a szituációk és a nem megfelelő kérdések. Ekkor az a cél lebeg a szemem előtt, hogy minőségi munkát csak akkor tudunk végezni, ha a feltételek adottak.” 

Diszkrimináció nélkül – ilyen is van!

Vas Nikolett, a Pattern Hungary Kft. operatív vezetője szerencsés módon személyesen nem találkozott sztereotípiákkal. „A munkám mellett tagja vagyok az MVÜK Női Vezetői Klubnak. Alkalomadtán egyik-másik hölgy panaszkodik az előítéletes helyzetekről, de engem szerencsére elkerül – még a tárgyalások során is – ez a diszkrimináció. A takarítást sokak még mindig leginkább a nőkkel kapcsolják össze, úgyhogy egyszerű a dolgom az iparágban. Tetszik az embereknek, ha új dolgot tudok mutatni, és egyre nagyobb a szimpátia az olyan családias cégek iránt, mint a miénk. Örömmel fogadják az újdonságokat és saját márkás folyamatosan bővülő palettánkat.”

A társadalom is elfogadóbb

A lassan erősödő multinacionális vállalati kultúrák pozitív hozományaként szerencsés módon egyre kevesebbszer hangzik el a kérdés: Mit keres egy nő egy ilyen cég élén? Jóllehet megdöbbentő a felvetés, Horváth Juditot, a HÉFAL Kft. ügyvezető igazgatóját mégsem lepi meg ez a típusú hozzáállás.

A forgácsolással és fémmegmunkálással foglalkozó cégvezető már gyerekként is minden nyáron egy hetet töltött a vállalatnál, így hozzászokott azokhoz a sokszor negatív véleményekhez, amelyek bizonyos szakmákban beskatulyázzák a nemeket. „Napjainkban a társadalom egyre inkább elfogadóbb. A hosszú évek munkáját és az ott szerzett tapasztalatot megbecsülik, a cégvezetés pedig külön szakma. A férfierőt hagyom, hogy kollégáim képviseljék.”

Meg kell vívni a harcokat

 „A nagyvállalatokra többnyire jellemző, hogy a nőknek kétszer, háromszor többet kell letenniük az asztalra és a férfiakból álló csapatokban nagyon meg kell küzdeniük az elismerésért” – teszi hozzá Mészáros Anita, az Emberfejlesztés Kft. szervezetfejlesztője, aki korábban több multinacionális pénzügyi vállalatnál vezetői pozíciót töltött be.

„Nem tudsz kiállni magadért, túlságosan érzelmes vagy, ne engedd látszani a gyengeséget – hasonló megjegyzésekkel a korábbi munkahelyeimen szinte mindennap találkoztam, azonban megtanultam felvenni a kesztyűt és beleálltam a feladatba vagy a konfliktusba. Küzdeni kellett a tiszteletért! A tudás, a tapasztalat és az eredmények azonban idővel meghozták a megbecsülést.” Bátorság, bekapcsolódás a beszélgetésekbe a sportokról vagy éppen a viccekbe is, közelebb vitték az általa vezetett csapatokhoz.

„Vezetőként is emberek vagyunk, jó tervezéssel messzire el lehet jutni, a legvégén úgysem számít, hogy férfiről vagy nőről van szó. Az ember, mint érték nem vész el.” – adja meg a beszélgetéshez a tökéletes lezárást Anita.

 Nemcsak mi nők, hanem a férfiak is sokszor kerülnek negatív vélemények kereszttüzébe. Az elfogadás, a megbecsülés és tisztelet nem hullik csak úgy az ölünkbe. Kemény munka, kitartás kellenek hozzá és a legfontosabb, hogy tudjunk „érző szívvel jó embernek maradni”. (rövid részlet Aranyosi Ervin: Karácsonyra beköltöznék… című verséből)

 Interjúsorozatunk soron következő részében olyan izgalmas témákat járunk körbe interjúalanyainkkal, mint a női vezetők (még mindig) alacsony száma a vállalkozások menedzsmentjében, léteznek-e és bevethetőek-e női praktikák az irányításban, és vannak-e alapvető különbségek a női és a férfi vezetők között? 

A sorozat következő része hamarosan olvasható az Emberfejlesztés weblapján. A további részekért, kövessen minket a Facebook vagy Linkedin oldalainkon.